Ha ennyi eszközt elvesz tőlünk Beckett, akkor a maradékra annál nagyobb hangsúly kerül, az anyagmegmaradás elve szerint. Azért veszi el a testet, hogy legyen minden hangsúly a szemen, arcon, gesztuson. Ha nem lehet mozogni, akkor a kisujj legkisebb rezdülésének jelentése lesz. Ez így szép. A küzdelmet látjuk, az köt le, tart izgalomban, azzal érzünk együtt. És Beckett úgy írta meg, hogy ez a küzdelem nem csak a szerepé - a színész küzdelme (a kevés eszközzel, a sűrűséggel, a korlátozottsággal, a többletjelentésekkel) egybeesik a szerepbe írt küzdelemmel. Ettől ez megsokszorozódik. Szép lesz. De tudtam én is az első mondat elolvasása után: ez nem lesz egy fáklyásmenet. Tényleg minden betűért meg kell harcolni. De ezt a harcot meg kell tartani a végéig, még akkor is, amikor már gördülékenyebben megy. Mert ez tartja majd a feszültséget a térben, játszó és szöveg, játszó és gondolat, gondolat és cselekvés, játszó és néző, stb között!

Jónás Péter 2011. október 27.