fejezd be ott

egy szép napon

ahol mostanáig  sosem  

szólj tehát így

mindegy hol

mindegy mikor

ez a homokpergés vagyok

kavics és dűne közt

életemre nyári eső szakad

rám az életem hajszolva futamodva

a kezdetéhez mely a vég

nyugszom majd távolodó ködben

ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom

és egy ajtó tere leszek

mely nyílik és bezárul