Végre!

Végre beköltözött a költészet is lakásszínházunkba! Nem is akárki hozta ide nekünk! József Attila látogatott hozzánk és hozott magával egy kitűnő tolmácsot, Jónás Zoltán személyében! Jó, hogy itt volt! És jó, hogy itt voltak, akiket még érdekelnek a költőzseni gondolatai! Köszönet érte! Jövőre, remélem, lesz még alkalom a magyar (és nem csak magyar) líra élvezetére az egri Földszint 2. Színházban! Szegvári Menyhért

  Talán már nem is tudnám megmondani mióta vagyunk jó barátságban. De úgy tényleg komoly barátságban. Nem hangoztatjuk naponta, de mindig egymásra találunk. Lehet, hogy véletlenül, de nagyon eltalálta Ablonczy Laci, amikor Sütő estem egri beköszöntőjében rám ragasztotta a szolgálatos versmondó nevet. Jól esett és illettünk egymáshoz. Viseltem. Idézhetném hitvallásul Nagy Lászlót a Megismerés, nyelv és vers c. esszéjéből; kötelességem figyelni a szóra, bánnom a szóval odaadás és felelősség… - de fellengzős lenne. Vagy Kányádi Sándortól A Vers az, amit mondani kell… hitvallást, de kérkedésnek hatna.
  Beszélhetnék hitről és magyarságunkról, érzelmekről és kötődésekről, erdélyi, felvidéki zarándok útjaimról, sok-sok költő barátságról, történelmünkről és emberi sorsokról – mindarról, amit üzeneteikből átadhattam – de amit nem mondtam el verseikkel, azt most hogyan írhatnám le én nélkülük…
  Szeretem a verset tömörségéért, lényegre töréséért, de leginkább azt hiszem ezért a szép magyar nyelvért; ritmusáért, dallamáért, játékért. Végigkísérte életemet; tanultam diákként, mondtam pedagógusként, művelődésszervezőként, akkor is, mikor színházzal éltem, rádiós-tévés újságíróként, vagy most, amikor egykori Alma Materemben dolgozom, a Főiskolán.
  Mondom, amíg van üzenetem, s amíg van, aki megérti az üzeneteket. S ha már nem tudom mondani, emlékezni fogok, hogy mondtam és hallgatták. És ha már nem adatik meg emlékezni, együtt hallgatok becsukott könyveimmel, egymásra hajló vers-sorokkal, tápláló gondolatokkal. 
  És ebben az egészben különben sem én vagyok a fontos, hanem a gondolatok, amiket megfogalmaztak akiknek ez adatott meg. Engem csak elküldtek, hogy kézbesítsem.

                                                                          Jónás Zoltán