Földszint 2. - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Tartalom

Menü

Elérhetõségeink

- nadasieri@upcmail.hu
30/23-84-625

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Sajtónk

Következõ 10 cikk Elõzõ 10 cikk

KLUBRÁDIÓ - 2012.04.07.

Beszélgetés Nádasy Erikával

A BOHÓC EGERBEN - EGRISZIN.HU 2012.04.03.

Ütésálló embereknek ajánlja Váry Károly színész, James Joyce: A bohóc címû játékát. A mû egy bohócról szól, akinek az élete zárlatossá vált. Azt hiszi minden este, hogy fellépése van, összemossa a képzeletet a valósággal, átéli újra, meg újra életének momentumait.

A Földszint 2-ben ezúttal is különleges élményben lehet része azoknak, akik pénteken ellátogatnak Nádasy Erika, Szegvári Menyhért és Szalóczi Géza egri lakásszínházba.
– Ez egy kemény darab – mondja Váry Károly. James Joyce-nak csupán egy vázlata maradt fenn, ebbõl kerekítettük ki a monodrámát. Talán egyszer meg akarta írni színdarabbá, vagy regénnyé, de ez soha nem történt meg. A bohóc tényleg létezett. Amerikában élt, és elképesztõ dolgokon ment keresztül. A helyszín is már inkább egy zárt osztály, ahol visszaemlékezik az életére, tárgyaira, és készül a nem létezõ esti elõadásra.

Egri Szín: Az ön élete is bõvelkedett tragédiákban. Mennyire mûködik az elõadás anélkül, hogy valaki ismerné a színész indíttatását?
Váry Károly: Abszolút mûködik! Korábban több interjú készült, miután már nem bántam beszélni a velem történtekrõl, és azt vettem észre, hogy sokan azért is érdeklõdnek a mû iránt, mert kíváncsiak rám. Mára azonban azt kell, hogy mondjam ez a dolog függetlenné vált, az elõadás önállóan, az elõadó életének ismerete nélkül is megáll a lábán.
Egri Szín: Kiket vár az elõadásra?
Váry Károly: Felnõtteket, akik képesek befogadni egy kemény darabot, egy hihetetlen történetet.

BROADWAY SIKER A FÖLDSZINTEN - EGRISZIN.HU 2012.03.08.

Ismét nagy dobásra készül Nádasy Erika és Szegvári Menyhért az õ Földszint 2 alatti lakásszínházukban. Most éppen Willy Russell világot megjárt komédiáját, a Shirley Valentine-t (Én, Shirley) mutatják be. A liverpooli középosztálybeli Shirley (középkorú nõ) történetében a fordulópont, amikor az otthoni tojás és sült krumpli sütés egyhangúságát egy váratlan görögországi nyaralás bolygatja fel.

Szegvári Menyhért rendezõ így ír a darabról:

Ismét „saját” produkcióval jelentkezünk a vendégjátékok után!
Willy Russell (angol drámaíró, forgatókönyvíró, zeneszerzõ) egyszemélyes darabját mutatjuk be „Én, Shirley” címmel, Nádasy Erika elõadásában. A történetet már lehetett filmen is látni, amely különbözõ díjakat nyert a nagyvilágban.
Aki még emlékszik, az egri színházban a Vértestvérek címû musical-re, (melynek fõszerepét szintén Erika játszotta és jómagam rendeztem), az zeneszerzõként is megismerhette a szerzõt, nem csak, mint drámaírót.
Érdekes, hogy mindkét darabjának fõhõse nõ. Ráadásul ezek a fõhõsök hétköznapi, „kisemberek” mindkettõben, családanyák, csalódott feleségek. Úgy tûnik, szerzõnk nagy érzékenységgel viszonyul egyrészt a nõi nemhez, másrészt az elesett, kiszolgáltatott emberhez. Mindezt stílusosan, hitelesen, egyszerû eszközökkel teszi, jó adag humorral fûszerezve.
Nádasy Erikát, azt hiszem, nem kell bemutatni. Az õ háborgó, lázadó lelkében nagy visszhangra találhat ennek az asszonynak a vívódása, küzdelme férje és az elõítéletek ellen.
Szeretettel várunk mindenkit március 16-án, este 7 órakor a bemutatóra és a további elõadásokra!

egriszin.hu

FÖLDSZINTES TALÁLKOZÁS AGRIA.HU/BDIODA 2012.02.25.

Tegnap színházaztunk.

Kata barátnõmmel, hosszas szervezés után elmentünk a Földszint 2-be. Kisgyermekes anyukáknak nehéz elõre helyet foglalni bármilyen fixidõpontos eseményre (értelmiségi látszatkeltés totál kilõve), így fülfájás miatt én is csak a második alkalomra jutottam el. Régóta birizgálta már az oldalam ez az új kulturális formáció, októberi indulása óta legalábbis. Kíváncsian vártam, mit ad nekem, a kritikus kultúrbunkónak a Fsz.2.
Széchenyi úti kapualjon át jutottunk a régi polgári lakásba. Hangulatkeltõ, olcsó fényforrások, mécsesek vezetik az utat a bejáratig. Cuki, leleményes. Kedves, tiszta üdvözõ hangok az ajtóban, fura virágillat, amolyan nagyis atmoszféra. Susmorgó, cuccrendezgetõ közönség, izgatott helykeresés, furakodás az elõbb lévõ fehér mûanyag székekért.
Gyors pletyózás a barátnõmmel, halványuló fények, fojtó izgatottság – kezdõdik. Nincs legördülõ függöny, de nem is hiányzik. Az ódon magas falak eleganciát és történelmet sugallnak. Nem öltözik itt puccba az ember, nem nézik ki a farmerost sem, de valahogy ez a régi lakás elvárja, hogy a laza flegmaságot otthon hagyd. Fura ez, nem az emberek, a sokat megélt falak parancsolnak tiszteletet.
Négyszereplõs darab, vendégelõadás, tabukat boncolgató, feszegetõ. A Kéretik elégetni nem egy nagy sztori, de a fiatal színészek profi elõadásával menõbb stúdiószínházban is megállná a helyét. Az elsõ karótnyelt percek után felszabadulnak a mûvészek, a közönség pedig hozzászokik a nálunk még mindig illetlennek tartott színpadi szabadszájúsághoz. Legalábbis a többség. Én is túllendülök a “dobjuk fel a sztorit egy vicces buzi szereplõvel” klisé miatti bosszankodásomon és figyelmem egy édes adalék, az elõttem ülõ néni felé fordul. Amolyan egri dáma õ, feszes tartással, sötétített szemüvegben, festett hajjal, kora már meghatározhatatlan. Percenként kapkodja köves aranygyûrûvel cicomázott ráncos kezét a szájához. Szörnyülködik. Számára még elvárás felháborodni, ha az egyik férfi szereplõ épp arról mesél, hogyan élvezett el a hóeséses éjjeli kapualjban, egy másik férfi szája által. A Dáma hátra-hátrapislog szintén idõs barátnõje felé, aki viszont láthatóan elfogadó az efféle mûvészi hóbortok, fiatalos realitások iránt, így egy idõ után már õ is mer nevetni a poénokon, sõt, a végén lelkesen tapsol.
Tényleg földszintes ez a színház, a hátsó sorban sokszor inkább hangjáték – de nem bánják az utolsók.
Jól szórakoztam. Nem hiányzott a nagyfüggöny, a párnázott szék (mondjuk érdemes vinni valamit a popó alá, különben másnap könnyen azon kapja magát az ember, hogy tõzegáfonya kapszuláért áll sorban a gyógyszertárban), sem a drága díszlet (amit simán pótol a lakás összenyitott tere néhány kellékkel). Igaz, a helyszín korlátozza az itt bemutatható mûfajok számát, de ez nem baj, elvégre ez lakásszínház cilindernek álcázott becsületkasszával.
Az elõadás végén borozgatás, pogizás a mûvészekkel, nézõkkel, igazi értelmiségi párbeszéd lehetõsége pucc-parádé nélkül. Ebben az egészben számomra ez a finálé a legizgalmasabb. Mûvészi eszmecsere, pletyka, politizálás…

"CSAK SZAKMAI KÉRDÉSNEK SZABADNA TEKINTENI A SZÍNHÁZAT ÉS NEM POLITIKAINAK" - AZ ÚJ EGRI FORMÁCIÓRÓL PARTMAGAZIN.HU 2012.02.19.

Egerben újfajta kulturális élmény ütötte fel a fejét 2011 októberével. Alapból nagy visszhangja van manapság a színházi életnek, nem csak Egerben, illetve finanszírozási problémákba is sokszor ütköznek a mûvészek. Ezt kikerülve, pusztán élvezetbõl és szórakoztatásból – ami tulajdonképpen a kultúra lényege lenne maga – Szegvári Menyhért és Nádasy Erika (az egri Gárdonyi Géza Színház egykori rendezõje és színésznõje) elindította a Földszint 2 elnevezésû formációt. Szegvári Menyhért mesélt nekünk a Földszint 2-rõl.

   „Az elmúlt esztendõben zajlott egy meglehetõsen nagy vita az egri színház körül a nagy nyilvánosság elõtt, nem csak irodákban, hanem újságok hasábjain, illetve az elektronikus sajtóban is. Ezeket kommentálni is lehetett az olvasóknak. Egy ilyen komment az Egri Szín címû internetes portálon - nem szó szerint idézve - így hangzott: "Miért nem csinál valaki színházat akár egy lakásban, itt Egerben, a választék bõvítése érdekében? Fizetõképes igény lenne rá, kitûnõ színészek vannak a városban. Még üzleti szempontból is jövedelmezõ lehetne." Ezt olvasva jutott eszembe, hogy Nádasy Erika férjének van egy belvárosi üresen álló lakása. Itt dõlt el a dolog. Viszont én ragaszkodtam hozzá, hogy ne üzleti alapon mûködjön a leendõ színház, hanem "civil kezdeményezésként", vagyis ne áruljunk jegyeket, ne kérjünk támogatást sehonnan, senkitõl, hanem bízzuk magunkat a leendõ közönség jóindulatára, kíváncsiságára, adakozó kedvére” – nyilatkozta Szegvári Menyhért, a színház alakulásának hátterérõl. Vagyis az egész formáció alapja a nézõközönség jóhiszemûségén alapszik, amolyan becsületkasszaként mûködik a finanszírozás. Ez nélkülözhetetlen, hiszen a további elõadásokat valamibõl mûködtetni kell, de szerencsére ez eddig nem okozott gondot a Földszint 2-nek, hiszen elég nagy sikerük van az elõadásoknak.
A kultúrának nem akarunk üzenni semmit. A kulturális élet olyan, amilyen, ettõl még a színház képes élni és mûködni, minden ellenkezõ híresztelés ellenére. A mi fellépõink gázsi nélkül lépnek fel, a szakmájuk és a színházat szeretõk iránti elkötelezettségbõl. –mondja Szegvári.
   A mûsorprogram felépítése úgy néz ki, hogy saját szájízük szerint felmérik, mire lehet igény, s az rendezhet a Földszint 2-ben, aki tehetséges s mindemellett hajlandó a megadott feltételek szerint dolgozni. Szegvári szerint nincs megfelelõ közönség, csak nézõközönség, sõt mi több, inkább vendég van. A formáció nagy sikerérõl mi sem tanúskodhat jobban, mint hogy már országos hírnévnek örvend. „Sok-sok üdvözlõ, drukkoló levelet kapunk a szakmából és civilektõl. A közönséggel honlapunkon keresztül, e-mailben, illetve a Facebookon tartjuk a kapcsolatot. Már van Egerben legalább 150 "törzsnézõnk". Ennyi budapesti és ennyi szakmából érkezõ nézõnk (kritikusok, színészek, rendezõk) évekkel ezelõtt nem volt, mint most.”
   Valamint folyamatosan bõvül a színház repertoárja, mert nem pusztán a két mûvésztõl láthatunk elõadásokat, hanem vendégelõadásokat is láthattunk, láthatunk a közeljövõben a Földszint 2-ben. Az elõadáspaletta rendkívül színes, mindenki talál kedvére valót.
   Akinek felkeltettük érdeklõdését, az a Széchenyi utca 44-es számú házban, a földszint 2-es lakásban megtekintheti az éppen aktuális darabokat. A lakás befogadóképessége korlátozott, ezért fontos az elõzetes bejelentkezés, amit az érdeklõdõ a formáció honlapján vagy Nádasy Erikánál (nadasieri@upcmail.hu) tehet meg.

                                                                              partmag

SZÉTVERTÉK AZ ORSZÁG EGYIK LEGJOBB SZÍNHÁZÁT - VIRÁGZIK A FÖLDSZINT 2. STOP.HU 2012.02.16.

Kiábrándultak az egri teátrumból, csináltak egy sajátot - még mindig mûködik és menedéket ad az igazi színházkedvelõknek a Földszint 2. Az önkéntes nézõi adományokból fenntartott lakásszínházat a STOP is meglátogatta Egerben.
Igazi színházat láthatunk Egerben, mindez, amióta szétverték a Csizmadia Tibor igazgatta Gárdonyi Géza Színház országosan is az egyik legjobb társulatát, nem kis dolog. Kellett a hely a konzervatív vonalnak: a "klasszikus nemzeti népszínháznak", a "remény színházának", az "életigenlõnek". No, és Blaskó Balázs új igazgatónak, aki nem mellékesen Saárossy Kinga, Eger fideszes alpolgármesterének férje. Igen, így megy ez. Bíztak is magukban, nagy terveket szövögettek: magyar évadot, teltházat, igazi nemzeti teátrumot. Ám, a bértapsolók kezdenek fáradni, az önkormányzat és a közintézmények munkatársai már el-elmaradoznak, lankadni látszik a gyõzelmi mámor.
De van egy hely Egerben, ahol igazi színházra lelhet az ember. Minden rosszban van valami jó, mondhatjuk bátran, mikor látjuk, hogy még mindig él és virul a Földszint 2. A lakásszínház létrejöttének fõtámogatója az egri és a megyei önkormányzat volt azzal, hogy tavaly támogatták az új igazgató kinevezését. Ekkor a teátrum egyik örökös tagja, Szegvári Menyhért rendezõ is úgy döntött: nem áll be a sorba, csakúgy mint késõbb Nádasy Erika színésznõ, akinek Blaskó a megválasztása elõtt fût-fát megígért, majd ehhez természetesen nem tartotta magát. Ezután indult a Földszint 2. nagy lendülettel és reményekkel. A lendület még mindig tart, a remény meg amúgy is csak utoljára hal meg.
A Széchenyi utca 44. szám alatti lakáshoz érkezve a bejáratnál gyertyák mutatják az utat, a földszinti 2-es ajtó elõtt egy férfi invitálja kedvesen a vendégeket, majd bent egy idõs hölgy mutat jobbra: "Tessék a kabátot letenni, ott még talál helyet!". A konyhában bor, pogácsa és más harapnivalók. A dohányosok is bejönnek, furcsa, de közel 50 ember tolong az elõszobában és a konyhában, majd nyílik az ajtó, szabad az út a nézõtérig. Mûanyag székekre ülünk a középsõ szobában, mögöttünk és elõttünk is van egy helyiség, elõbbi a hangosítóknak, utóbbi a díszlet és a színpad helye. Pénteken - miután Orbánék már elmentek a városból - "pihent" az egri színész-rendezõ páros, a vendég Várnai Szilárd monodrámáját láthattuk.
A magam asszonya vagyok címû darabban több mint két órán át "gyûrte egymást" színész és közönség. A Czeizel Gábor rendezte drámában remekel Várnai, mintegy 35 alak bõrébe bújik, miközben elénk tárja a transzvesztita Charlotte von Mahlsdorf életét, illetve az õ és egy amerikai író kapcsolatát. Várnai nem egy ripacs, magamutogató meleg férfi szerepében díszeleg, mint ahogy a transzvesztitákról általában a közember gondolkodik, Charlotte egy büszke, elvhû, szerény, gyöngysorát zavartan morzsolgató ember férfi testben nõi aggyal. Megpróbált élni, túlélni, de õt környezete nehezen élte túl, nem értette meg másságát, sõt, azt olykor ki is használta. Ennek ellenére õ régiséget gyûjtött, múzeumot és titkos melegbárt vezetett. Majd mikor ügynökmúltjára fény derült, emigrált és meghalt.
Az elõadás után a barátnõk pogácsát kínáltak, a házigazdák mindenkire kedvesen mosolyogtak, csörrenntek a fényes borospoharak, és gyûlt a "gázsi" a kijárat melletti asztalra kitett kalapban. Mindenki annyit adott, amennyit szerinte ért az élmény. Az alternatív egri kultúra egyik ékköve még mindig él, és remélhetõleg élni is fog. Még sokáig, tán még akkor is, amikor lesz egy normális kõszínháza a hevesi megyeszékhelynek. A Széchenyi utca 44-ben egy estére mindenkinek színház volt az egész lakás. És annál egy kicsit több is.
Magyar Krisztián

SZÍNHÁZI ÉLMÉNY ÍGÉRKEZIK EGERBEN - EGRISZIN.HU 2012.02.07.

Kedves Barátunk!

Azt hiszem, hogy most ismét egy igazi színházi csemegére tudom felhívni a figyelmet! Ha annyi szakértõ kritikus írt már felsõfokban errõl az elõadásról, nem lehet, hogy „ne legyen benne valami”! – kezdi ajánlását Szegvári Menyhért.
Dought Wriht: A magam asszonya vagyok címû mûvérõl van szó, a kivételes képességû VÁRNAI SZILÁRD elõadásában, amit február 10-én, pénteken láthatnak az érdeklõdõk a Földszint 2-ben.
Az Egri Szín megkérdezte Várnai Szilárdot, aki egyébként a darab fordítója is, hogy miért tartotta fontosnak elhozni az elõadást a Földszint 2-be?
Várnai Szilárd: Engem mindig nagyon érdekelt az az intim környezet, ami a lakás színházakat jellemzi. Kevesen tudják, hogy a Kádár-rendszerben a lakásokban megvalósuló színielõadások általánosak voltak. Engem nagyon érdekelnek az ilyen helyszínek. A Kéretik elégetni elõadás, amit 24-én viszünk Nádasy Erikáékhoz, valójában egy lakás színházból jön, ami ma már nem lakás, hanem színház, de eredetileg Nemes Nagy Ágnes és férje Lázár Balázs otthona volt. Azt gondolom, hogy ma inkább gazdasági okokból, de sajnos politikai okokból is újra fontos helyszínek lettek a lakás színházak.
Egri Szín: Van-e napi aktualitása a mûnek?
Várnai Szilárd: Azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos van. Egyre aktuálisabbá válik. Van a darabban egy jelenet, amikor a fõszereplõ egy német televízió stúdióban arra kérdésre, hogy miért hagyja el Németországot, azt válaszolja, hogy „Túl sok itt az erõszak, az antiszemitizmus visszatért, a homofóbia úgyszintén, és minden nap jönnek újabb fenyegetések.” Sajnos ma nálunk is a diszkrimináció, a rasszizmus, az utcai erõszak rettenetesen aktuálissá teszik ezt a darabot.
Weil Zoltán

MENNYIT ÉR VALÓJÁBAN EGYETLEN EMBER SZAVA? - HEOL.HU 2012.02.06.

LAKÁSSZÍNHÁZ | Egy igazán jó színész akár egymaga is képes kitölteni másfél órát.

Sárbogárdi Jolán, a kitalált vasúti megállóhely, Ibusár pénztáros kisasszonya, mellõzöttségében nagy hüppögve operetteket ír a hagymaszagú jegyiroda szûk levegõjében. A készülõ hazafias zenés mû ellenpontozza a sáros, sivár hétköznapokat. Több sikeres bemutatón van túl a Szegvári Menyhért és Nádasy Erika által nemrégiben alapított lakásszínház, a Földszint 2. A mûkedvelõ kisvárosi írónõt, és a darab minden más személyiségét parádés játékkal és markáns váltásokkal maga Nádasy Erika jeleníti meg. Parti Nagy Lajos egyébként az õ kérésére írt monodrámát Ibusár címû sokszereplõs darabjából.
A színház civil kezdeményezésként adományokból tartja fönn magát, a nézõk is inkább mintha vendégségbe érkeznének, egy pohár borral, s a konyhában készült finomsággal várják õket.
Ugyanakkor befogadó mûhelyként is mûködik az egri Széchenyi utca 44. szám alatt található lakás. Legutóbb a Merlin Színház vendégelõadásában Holler Márta játszotta a Vedrana Rudan Fül, gége, kés címû regényébõl készült monodrámát Dávid Zsuzsa rendezésében. A délszláv háború borzalmait ismerjük ugyan a tévés híradásokból, mégis az elbeszélt személyes sors megrendítõbben képes láttatni az emberekkel, és keserû humorban föl is tudja oldani az elviselhetetlent.
A lakásszínház eszköztelen abban az értelemben, hogy sem díszlet, sem kellék nincs. Hiszen mi férhet be egy nappaliba?
Talán egy kanapé, meg néhány ember. De hogy fér el egy egész színház? Ám a színház, lehet akár egyetlen ember is, aki áll a fényben, s akiben tömörül a világ, az átélt történelmi múlt számtalan szereplõjével. Mert olykor a többmilliós költségvetésû produkcióknál is hatásosabb lehet akár egyetlen ember kifejezõ színészi játéka.
B.R.

PAM GEMS: PIAF (FÖLDSZINT 2.) CSAK ÁLL ÉS ÉNEKEL - 7ÓRA7.HU 2012.02.03.

Piaf - Nádasy Erika

Mit keres Edith Piaf egy kispesti könyvtárban? Mert hogy ott volt, az elvitathatatlan.
Egy januári szombat délután van, Kispesten vagyunk, a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár kispesti Üllõi úti fiókjában. KultúrCafé a program neve, a könyvespolcok elõtt egy nagyobb szabad placcon asztalok és székek vannak lerakva. Az érkezõk – láthatóan nagyobbrészt nyugdíjasok – teljes egészében megtöltik a teret. Edith Piafra várnak, akit Nádasy Erika fog megszemélyesíteni.
Ha kinézünk az ablakon, egy kisebb lakótelepet látunk, maga a könyvtár is magán viseli a szocreál és az azt követõ, dizájnszempontból maximálisan sajnálatosnak nevezhetõ posztszocialista kilencvenes évek stílusjegyeit. Hát hogyan lehetne itt megidézni a 20. század elsõ felének füstös párizsi lokáljait, sikátorait, aztán a világ legnagyobb mulatóit és koncerttermeit? Ráadásul díszlet nélkül (mindössze Edith Piaf fotói láthatóak a kirakatot takaró rolettán)? Ráadásul egyetlen zongora és zongorista segítségével?
Nádasy Erika egyáltalán nem hasonlít Edith Piafra. Ahogyan bejön, egy egyszerû fekete nadrágkosztümben, egyvalami ragad magával bennünket: az egyszerûség. Egyszerûen elmond néhány mondatot önmagáról – Piafról. És belekezd az elsõ dalba.
És ott, abban a pillanatban eltûnik a könyvtár és eltûnik Nádasy Erika. Megjelenik az Énekesnõ, aki önmagát a dalokban fogalmazza meg, amelyeknek minden szava róla szól, amelyekben minden szónak, hangsúlynak, hangszínnek, csendnek, pillantásnak színpadi jelentése van. Mert ettõl a pillanattól nem KultúrCafé van, nem kultúrdélután, hanem csak Piaf.
Sorjáznak a sanzonok, közöttük néhány mondatnyi szöveg, amelyben Piaf elmondja, mi történt vele. Egy ilyen bekezdés akár több évet sûrít egy pillanatba, összetett érzelmekrõl, eseményekrõl ad számot csupasz egyszerûséggel (már megint ez az egyszerûség!). A számok pedig árnyalják a prózai mondatokat – mit árnyalják, sûrûn rétegzik, reflektálnak rá belülrõl és kívülrõl, alulról és felülrõl, zeneileg és szövegét tekintve egyaránt. Nádasy egyetlen pillantása, egyetlen mordulása, egyetlen hangja mögött ott van minden: a színésznõ nem elmond, hanem érzékeltet. Mintha mindazt, amirõl olyan szimplán, néhány tõmondattal, már-már szikáran, de érzelmekkel beszél, sokszorosan megélné, újra és újra, minden sorral, minden strófával. Mintha éppen benne lenne, mintha transzban maga elõtt látná – közben itt van velünk, és mindössze szórakoztatni akarna bennünket. Közben szikáran-szigorúan összezárt lábakkal áll, csak akkor lép egyet-egyet, amikor nagyon elragadja a dal heve, de egyébként szinte vigyázzállásban, szikár-mereven tartja magát, csak deréktól felfelé játszik, a kezével, a mimikával és a hangjával, szabadon, sõt felszabadultan. Hit és realitás, õszinteség és kitartás felelget egymásnak. Ez a többszörös alapkontraszt teszi tökéletesen reflektálttá és hihetetlenül izgalmassá Nádasy Erika színészi-énekesi – vizuális statikussága ellenére totálissá válni képes – jelenlétét (rendezõ: Szegvári Menyhért).
Na, ez az a szórakoztatás, amitõl a színház valóban színházzá válik. Ugyanis a kispesti szocreál-posztszoc könyvtár, a kultúrdélután átváltozik, megjelenik benne a párizsi sikátor, a dévaj lokál, az elegáns koncertterem, mindazok, akiket Piaf szeretett (és elhagyták), akik õt szerették (de elmentek), vagy éppen csak érdekbõl úgy csináltak, mintha szerették volna. Az Énekesnõ mintha mindezt, a keserût és az édeset egyaránt az élet velejárójának tekintené; az élet pedig nem más, mint mûvészetének forrása, ami pedig az õ lételeme. Íme egy ember, egy sors, egy mûvész – tisztán, világosan, õszintén. Mindez egyetlen emberen keresztül, aki csak áll a roletták elõtt, és énekel. Nádasy Erikát Nagy Zoltán kíséri zongorán: erõvel, súllyal, a daloknak nem csak a kottáját, hanem belsõ világát, természetét, minden játékát ismerve. Mi, nézõk pedig hullámzunk az érzelmeken, Nádasy-Piaf magával ragad, úgy hat meg, úgy von be, úgy történik meg, úgy játszódik le, hogy mindeközben csak áll és énekel, néha egy csepp könny, néha egy csepp nevetés van az arcán – de az is lehet, hogy csak belé látjuk azt, ami bennünk játszódik le.
Hát igen, milord, ezt nevezzük úgy, hogy színház. És ahhoz, hogy ez legyen, elég egy sikátor, egy mulató, egy koncertterem – de akár egy könyvtár, vagy egy kis lakás is.

(Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár XIX. kerületi Üllõi úti fiókja, 2012. január 21.)

Ugrai István

PIAF - FEHÉR ELEPHÁNT KULTURÁLIS AJÁNLÓ PORTÁL (WWW.TOPTIPP.HU)

Hányan próbáltak már Edith Piaf bõrébe bújni, nagyszínpadi játékban, monodrámában, de bizony, ha a figurateremtéssel nem is annyira, az énekléssel mindig bajok voltak, hiszen nem zenés darabról, musicalrõl van szó, hanem magáról az éneklésrõl, az énekesrõl.
Nádasy Erika már a nyitó "Non, non-non rien, non, je ne regraitte rien" perzselõ intonálásával megmutatja kivételes adottságait. Átütõ orgánum, a dinamika széles spektrumán kötetlenül közlekedõ, kimûvelt technika, nivelláló arányérzék, ívelt legátók muzikalitása. És ez csak a szakmai része a dolognak, mindezt a szenvedélyes átélés, az érzékeny hozzáállás, a lelki rokonság titkos rezdülései töltik meg sugárzó energiával. Charles Boyer híres "J'attendrai- Várlak én"-jében a szentimentális alaphangot a piafi felfogás csökönyös hittel hatványozza, az "Álmaimban látlak én" slágere éjféli látomás sejtelmes víziójává válik. Az életút részletei pontos narrációval elevenedek meg, a sanzonok torokszorító perceit jólesõen váltják a tárgyilagos elbeszélõ szavai, pihenést engedve a felzaklatott léleknek. Nagy Zoltán bombabiztos zongora-akkordokkal idézi a Marseillese-t, dübörögve támasztva alá az Yves Montand-tól ismert "Quand un soldat..." háborúba menetelését. A fantasztikus világsiker árnyékában ott leselkedik a magánéleti tragédia, a szerelem mámora csak kurta intermezzo, alkohol, drogok, menekülés az öntudatlanságba. "Mon Dieu, Mon Dieu - Istenem, adj nekem még idõt" - sikolt fel az égre kiáltó fohász, átélhetjük az arasznyi lét szorító kényszerét, ehhez nem elég a szép éneklés, a fájdalmas mondatok eleven sebként lüktetnek a színészi átlényegülés purgatóriumában. De ugyanígy megjelenik a francia szellemesség, a pajzán humor, a június 14-i utcabál forgatagában szilaj hevességgel pulzál a "Pádám, pádám, pádám..." Egyetlen pillanatra sem lankad a figyelem, minden perc újabb meglepetéssel szolgál, az ismert dalok egészen új formában szólalnak meg, bizonyítva az elõadó elképesztõ sokoldalúságát. Állóképességben sincs hiány, a tucatnyinál több szám és a gazdag szöveganyag jó másfél órányi terhe láthatólag csak fokozza a katartikus megjelenítés intenzitását.
Muszáj valahogy kiadni magunkból az élmény indulati erejét, alig várjuk, hogy a dalok végén tapsolhassunk, a finálé "Mylord"-ját pedig nem a sztálini vastaps kíséri: szívünk dübög a négy negyed dobbanásában.
Beájultunk az Ibusár-on, ez az este, most aztán már végképp meggyõzõtt a tüneményes Nádasy Erika fenomenális nagyszerûségérõl: a Földszint 2 Színház pedig neveztessen inkább Égigérõ Theátrum-nak!