Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

FÖLDSZINT A MAGASBAN - REVIZOR 2011.11.16.
Lakásszínház az alkotók oldaláról azért van, mert „színház nélkül nem lehet” – ahogy Csehovnál mondja Szorin a Sirályban. (Nota bene, Trepljov tavi színpada is lakásszínház, mi más.) És nézői szempontból is ugyanezért van – vagy ezért lesz, egyre inkább. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Az ember lassan elkezdi olyan szemmel nézegetni a saját lakását, hogy vajon alkalmas lenne-e lakásszínháznak. Szükség esetén felajánlható-e majd színhellyel nem rendelkező színházi alkotóknak, hogy játszhassanak. Nemrégiben a kaposvári színinövendékek Sziszüphosz című előadása eleve abból az utópisztikus (?) helyzetből indult ki, hogy az alternatív színházakat betiltották, és elszánt színházi csapatok törvénysértőn próbálnak. Szakmailag érzékenyen érintett nézőkben rögtön felmerült a kérdés, hogy vajon az illegális színházcsinálást miként fogja követni publikációkkal a színikritika. Nem lehetetlen, hogy a föld alatti színibírálatot majd csak a metróban lehet olvasni. (Talán ennek odázására épül oly lassan.) De például Egerben – és még hány helyen – egyáltalán nincs metró, sőt aluljáró se. Marad a kazamata.    Egerhez nem véletlenül jutottunk, hanem azért, mert ott nyílt meg a Széchenyi utca 44-ben a Földszint 2. nevű lakásszínház. A műfaj nagy hagyományú. Nem megyünk most vissza egészen Halász Péterig, de a rendszerváltás óta eltelt időszakból szívesen emlegetjük fel Vasvári Emese pesti lakásszínházát, amely néhány igazán emlékezetes bemutatót tartott, a legutóbbi évekből pedig a budapesti színiegyetemisták Zsótér Sándor rendezte Félelem és macskajaj a harmadik birodalomban című Brecht-előadását, amely tökéletesen érzékletessé tette, hogy ez a fajta színház milyen fontos menedék lehet azok számára, akik a színházban gondolkodni/gondolkodtatni, ráismerni/ráismertetni, élni/átélni kívánnak.    Az egri Földszint 2. színház létrejöttét a helyi önkormányzat az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatói kinevezésével támogatta. Miután Blaskó Balázs elnyerte a direktori posztot, Szegvári Menyhért, a színház örökös tagja elhagyta a társulatot, mert nem értett egyet az új vezető, régi kolléga színházeszményével, célkitűzéseivel és a színház múltjára vonatkozó ítéletével. Nádasy Erika, aki szintén évtizedek óta az egri színház művésze, az évad elején állt fel, csalódván Blaskó Balázs ígéreteiben. A Földszint 2. megalakulásának bizonyos értelemben előzménye lehet a színésznő „nyári kertszínháza” is az egerszalóki Papsajt vendégházban, ahol hétvégi estéken a vacsora mellé egyszemélyes műsorokat, előadóesteket kínált a háziasszony, illetve néhány művészbarát. Lakásszínház az alkotók oldaláról azért van, mert „színház nélkül nem lehet” – ahogy Csehovnál mondja Szorin a Sirályban. (Nota bene, Trepljov tavi színpada is lakásszínház, mi más.) És nézői szempontból is ugyanezért van – vagy ezért lesz, egyre inkább.     Nem elengedhetetlen, de kedves bónusz, hogy az egri Földszint 2-be érkezőt vendégül látják a szó leghétköznapibb értelmében is. A produkció mellett ételt, italt, társaságot és jó szót is kaphat. A szíveslátás fokozottan érthetővé tenné, ha bizonyos mellékességgel vagy elnézéssel beszélnénk magáról a színházi előadásról, amely ezen a helyen megszületett. De semmi okunk nincs arra, hogy óvatoskodjunk a színibírálatban. A nyitó produkció szakmailag is teljesen rendben van. Nádasy Erika és Szegvári Menyhért Földszint 2-jének lakásszínház-avatója méltó, büszke, felszegett fejű vállalkozás: Beckett-bemutató a több mint negyven néző által teleült középső szobában. (A két szélső szoba szolgálati területként üzemel szolidan.)    Az Ó, azok a szép napok! fülledt színpadképe valami világvégi, vagy tán inkább világon túli strandot idéz halványan. A fehér leplekkel letakart bútordarabok közül Nádasy Erika úgy emelkedik ki szőke hajjal, gyönggyel a nyakában, párnás karokkal, fekete bevásárlótáskával maga mellett, ahogy Samuel Beckett előírta Winnie-t. Az alkotók komolyan veszik a szerzőt. Szegvári Menyhért rendezőként kitárja előttünk a darab terét a legszűkebb, családi egységnyi miliőtől az univerzumig. Ő maga mint Willie – kopasz fejével, tarkóján vérszínű sebbel, pazar poénra kijátszott zsebkendőjével, szalmakalapjával és az alig-alig megmutatott arcával – maga a száraz, férfias talány. Nádasy Winnie-je pedig a homokba ásottan is lenge, szeleskedő, színes, csacsogó nő. Aki nem fogy el. Akkor sem, amikor már csak két tágra nyílt, világos szem és egy becsukódó száj látszik belőle. Magány. Összetartozás. Unalom. Szeretet. Életvágy. Egyszemélyi, földszint kettői, világvárosi avagy kozmikus méretekben – voltaképp egyre megy.     A két szereplő nem ér egymáshoz és nem jön meghajolni a tapsra. Minket nézőket érintenek meg. Mi hajlunk meg előttük.     A Földszint 2., bármi lesz is a sorsa, gyönyörűséges kísérlet. Azt fogja igazolni vagy cáfolni, hogy egy közel hatvanezres vidéki városban az intézményes teátrum mellett működhet egy par excellence alternatív színház is. Hátha lesz igénye rá néhány ezer embernek. Csupa olyannak, akinek szükséglete a színházban való közös gondolkodás és együtt érzés.     Teljes erőből drukkolunk nekik. revizoronline.com

HÍRADÁS A SZÍNHÁZAVATÓ BEMUTATÓRÓL - DUNA 2 TELEVÍZIÓ 2011.11.15.
A Duna 2 Éjjeli őrjárat - A' la kult című műsora helyszíni felvételekkel számolt be első előadásunkról.

RENDHAGYÓ KEZDEMÉNYEZÉS - LAKÁSSZÍNHÁZ EGERBEN EGRI HÍRHATÁR 2011.11.14.
Földszint 2., ez a neve annak a civil kezdeményezésű színháznak, mely november 11-én tartotta elő bemutatóját Egerben, a Széchenyi utca 44. szám alatti lakásban. Az alapítók Nádasy Erika Domján Edit- díjas színésznő és Szegvári Menyhért Jászai- díjas rendező, a nyitó darab pedig Samuel Beckett: Ó, azok a szép napok! c. drámája volt. Színház a lakásban?    Ez a számunkra még szokatlan forma – annak ellenére, hogy tőlünk nyugatabbra már nagyon népszerű- most megjelent Egerben is.    A civil kezdeményezés az emberi kapcsolatokra épít, s az előadásokra nem nézőket, hanem - amint a művészek mondták - vendégeket várnak, ahol egy-egy darab után lehetőség van beszélgetni, gondolatokat cserélni is.    S hogy ez valóban így van, már péntek este megtapasztalhatta az, aki a bemutató előadást - Beckett: Ó, azok a szép napok! - megnézte. Nem volt mindennapi az élmény, az egyszer biztos. Leírni is nagyon nehéz, éppúgy, mint a szerelmet, vagy a gyűlöletet, pontosan, azért mert az ilyesmit érezni kell.    Megérkeznek a vendégek a színházba (lakásba). Elhelyezkednek, majd észreveszik, hogy valaki, nevezetesen a főszereplő Winnie (Nádasy Erika) derékig süppedve valamibe, - talán a földbe, talán a semmibe – áll. A darab elején még megfordulhat a néző fejében: majd csak kijön és megmutatja tetőtől-talpig magát, de ahogy haladunk az időben ez a remény fokozatosan szertefoszlik. Nemhogy nem jön ki, de még inkább belesüllyed a „valamibe”. Bár Winnie kapaszkodik a tárgyakba, a jól megszokott mozdulatokba, igazából nincs kiút, nem tehet semmit. Vagy mégis? Csak nem akar? De miért nem? Mi gátolja? Talán saját maga?    A másik szereplő, Willie (Szegvári Menyhért), mint egy féreg ki-be bújik az odújából. Neki is lenne lehetősége felállni. Nem teszi, de legalább kúszik egyik helyről a másikra. Egyikőjük sem tud változtatni a sorsán, helyzetük nagyjából ugyanaz, mégis Winnie a „derűsebb”, ő képviseli a reménysugarat. De meddig? Meddig lehet tartani a tarthatatlant?    S a fegyver, mely jelen van végig, miért nem sül már el? S ha elsülne, mi változna?    Kérdések sorozata vetődik fel, s a nézők csak a saját életükből, tapasztalatukból merítve tudnak válaszolni, az pedig ugye nem mindenkinek egyforma. Nádasy Erika érzelemmel teli játéka abban segít, hogy felvetődjön a kérdés, Szegvári Menyhérté pedig, hogy egyre újabb kérdések vetődjenek fel.    A nem szokványos premier után, a nem szokványos „premier buli” vette kezdetét. A művészek nem tűntek el a megközelíthetetlenség homályában, hanem a nézők közé „keveredve” mint civil polgárok folytatták az együttgondolkodást, úgy, hogy közben vendéglátásból is jelesre vizsgáztak.    Nádasy Erika további terveikről elmondta, hogy a Beckett darab után Parti Nagy Lajos Ibusár.c. monodrámáját láthatják majd, akik ellátogatnak hozzájuk. Szeretnék bemutatni Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról című monológját, Matei Vişniec: Panda című színművét, illetve Pam Gems: Piaf és Willy Russel: Én, Shirley monodrámáját is, de felolvasóestek is szerepelnek a tervezett repertoárban.    A Fsz.2. kapuja tehát mindenki számára nyitva áll, lépjenek be bátran!                                                                                                 Kiss Renáta egri-hirhatar.hu

LAKÁSSZÍNHÁZ A FÖLDSZINT 2-BEN - HEOL.HU 2011.11.13.
Bemutatta első előadását a frissen alakult egri civil színház, a Földszint 2. pénteken este 7-kor Egerben a Széchenyi utca 44. szám alatti épületben. A minitársulat tagjai Nádasy Erika Domján Edit-díjas színésznő és Szegvári Menyhért Jászai Mari-díjas rendező. Az alkotók elsőként Samuel Beckett Ó, azok a szép napok! című darabját játsszák, decemberben pedig Parti Nagy Lajos Ibusár című huszerettjének monodráma-változatát állítják színpadra. heol.hu

KINYITNI AZ AJTÓT - 7ÓRA7.HU 2011.11.13.
Egy lakásban vagyunk. Az ablak eltakarva, az ajtó zárva. Nem mintha ki akarna menni bárki. Nem mintha ki tudna menni bárki. Samuel Beckett Ó, azok a szép napok című darabjának szereplői nem tudnak. Winnie, az asszony nem is képes mozogni. Félig már elnyelte a föld. Párja, férje, barátja, sorstársa (ezt nem tudjuk meg pontosan), Willie még képes mozogni, elkushadni a sarokba, aztán vissza, ő viszont már nem beszél, csak hangokat ad, csak nyög, csak nyüszít. De kimenni ő sem tud. Hova menne? Miért menne?    Winnie viszont tud beszélni. Igaz, minél előrébb haladunk a napban (amely csengőszótól csengőszóig tart), annál fáradtabban. De mégiscsak folyamatosan beszél. Mindenről, ami nem lényeges. Mondataiban semmi cselekvésre irányuló nincs. Beszél szomorúságról és vidámságról, méltatlankodik és dicsér, bírál és ítél, érdeklődik és panaszol. Mindenbe, ami körülveszi, belekapaszkodik, megpróbál gondolkodni róla. De nem megy. Felismeri, hogy egyre jobban süpped a földbe, de az erről való részletgazdag lamentáláson túl semmit nem gondol.    Mert nem gondol semmit. Szegvári Menyhért lényegében eszköztelen, kizárólag a mondatok felszínes jelentését leleplező ürességre koncentráló rendezése egyértelművé teszi, hogy a lényegről való semmit-gondolás az ok, amiért Winnie és Willie ebben a helyzetben van. A megoldás roppant egyszerű lenne: fel kellene állni. De nem megy. Ahogy az ember nem áll föl a televízió elől, ahogyan a kényelmes, gondtalan utat választja, ahogy nem a dolgok okán, hanem jelenségein morfondírozik. Saját magunk tesszük járhatatlanná a saját utunkat. Mi nem állunk ki saját magunk ügyei mellett, mi nem kötelezzük el magunkat az állítólagos értékeink mellett, mi nem működtetjük életünk közegét. Mi zárjuk be magunkat egy lakásba, egy szobába, egy fotelbe. Mi nem nyitjuk ki az ablakot, mi húzzuk be a függönyt rajta. Hamarosan talán, az utolsó erőnkkel, még mielőtt teljesen belesüppednénk a földbe, és végleg láthatatlanná válnánk, be is deszkázzuk a nyílászárókat, hogy csöpp fényt se kapjunk. És azt hazudjuk: jól tesszük, most végre magunk maradtunk, hiszen csak magunkra számíthatunk. Nem ismerjük föl, hogy ezzel mi magunk zártuk ki és szigeteltük el magunkat a világból és a saját életünkből egyaránt. Hiszen amíg beszélünk, addig élünk. Addig rácsodálkozhatunk a környezet tárgyaira. Mi van a fogkefére írva? Mi az a disznósörte? Jönnek a kérdések, azt bizonyítva, hogy még működünk, még reflektálunk – pedig ez csak annak a látszata, hiszen a fogkefének, a disznósörtének semmi jelentése nincsen. Csak lehetőséget biztosít annak jelzésére, hogy vagyunk. Pedig már nem.    Nádasy Erika Winnie-je a tevékenység látszatát keltő, gazdag csicsergéstől a lemondó, elnyújtott kapaszkodó hanglejtésű mondatokig óriási skáláját járja be ennek a felszínnek. Épp olyan hétköznapi, mint egy háziasszony, elegáns, mint egy színházba készülő polgárasszony, érdeklődő, mint egy feleség, érzelmes, mint egy anya. Szerepeket sorjáz. Profin vált közöttük. De ezek nem egy színésznő, hanem a mi mindennapi szerepeink. Nádasy színesen mutatja a semmit – ami mögött valódi fájdalom, a ki nem mondott, fel nem tett kérdések ezrei vannak. Óriási energiát fektet abba, hogy ne vegye észre a nyilvánvalót. Szegvári Menyhért ösztönlénnyé puhult Willie-je régi, ki tudja mikori újságot olvas rendületlenül. Csak néhány hangfoszlányt bocsát ki magából. Az elszalasztott lehetőségek néma szimfóniáját játssza. Alakítása nem-alakítás, hanem megélt önredukció. A 80 perces játék szinte végig feszes és erőteljes, csupán néhány olyan perc van, amikor nem érezni a koncentrációt – ami akár annak is köszönhető, hogy az ember éppen nem látja, amit látnia kéne. Ez történik, amikor negyvenen színházat néznek egy lakásban.    De a helyzet maga a forma is. Az ember ezúttal nem egy kényelmes színházban ül, hanem egy patakparti lakás földszintjén. Eljöttünk ide bezárni magunkat, hogy ezt a 80 percet rááldozzuk arra, hogy azon gondolkodjunk: vajon mi megteszünk-e mindent azért, hogy ne zárjuk rá magunkra az ajtót. Ennek az előadásnak komoly tétje van, mert róluk szól. Mert rólunk szól. És amikor vége, a játszók nem jönnek ki meghajolni. Inkább átöltöznek, hogy ők is ott lehessenek. Nádasy Erika interjút ad, a nézők – akik ezúttal nem közönség, hanem vendégek – egymással beszélgetnek, pogácsáznak, a ház legényfogó-levesét eszik, amely a konyhában a tűzön melegszik. Megkezdődik a kommunikáció, a gondolatcsere. Kinyitják az ajtót, egymásra. Talán ez a kiút. Csak ez lehet a kiút.                                                                                                    Ugrai István 7óra7.hu

STUBER ANDREA INTERNETES NAPLÓJA 2011.11.12.
Amikor este fél 7-kor Egerbe értem, gondolkodóba estem, hogy most hová. A Gárdonyi Géza Színházba-e a Gyertyafénykeringő Moravetz Levente rendezte premierjére, avagy Nádasy Erika és Szegvári Menyhért lakásszínház-avató Beckett-bemutatójára a Széchenyi utcába. (Tréfálok. Természetesen kétség nélkül a fszt. 2. színház volt a célpont.) Ideális helyszín: három, egymásba nyíló szoba, a középsőben ültünk fehér műanyag székeken, kábé negyvenen, nézők. A mögöttünk lévő szobában, az ajtóban a „technikus pultja” (a falon „társulati tabló”), a miénkben előttünk szűk sávban a „színpad”, az ajtónyílás mögött kvázi „hátsó színpad” a harmadik szobában. (Az ajtófélfában felül ott csavarog a kampó a gyerekhintának.)   Előadás végén a félretolt székek között mintegy állófogadás, piknik alapon hozott sütemények, valamint Erika főzte legényfogó leves, amivel engem nemlegény létemre még pluszban meg is fogtak. A kijáratnál cilinder, fölötte papír, hogy a kedves vendégek ide tehetik az ajándékukat, a.m. a hozzájárulást a további előadások létrejöttéhez. A pénz mellett kisebb üveg házilekvárt is volt, aki belerakott.    Szép és méltó vállalkozás, az este minden résztvevőjére nézve léleképítő program. Ráadásul az előadás sem rossz. A vége kifejezetten megrázott. (De közben is jó volt nézni Nádasy Erika arcának sokféleségét.) Azt juttatta eszembe az Ó, azok a szép napoknak ez az interpretációja, hogy simán el tudom képzelni ilyennek az öregségünket. Én majd folyton beszélek, mondom, ami eszembe jut, kedves férjem pedig kissé hallgatagon újságot olvas. Aztán a végén, amikor már tehetetlenek leszünk, és csak a szemünkkel szeretjük egymást, én elhallgatok, kedves férjem pedig ugyanúgy némán zokog majd, mint Szegvári Menyhért itt. Remélem is, hogy nem fordított szereposztás vár ránk.

FÖLD SZÍNT VITEK AZ ÉLETBE - EGRI SZÍN 2011.11.12.
Nagy érdeklődés előzte meg a Földszint 2. lakásszínház bemutatóját a Széchenyi utca földszint 2-es lakásában. A lakásszínházat két kiérdemesült egri színész, Nádasy Erika (Domján Edit-díjas) és Szegvári Menyhért (Jászai Mari-díjas) lakták be Szalóczy Géza polgári otthonában. Ezen az estén Samuel Beckett: Ó, azok a szép napok című drámáját vitték a nappaliba, Jónás Péter dramaturgiai munkájának köszönhetően. A mű pontosan ötven éve született.     A mintegy negyven barát előtt az előadás úgy zajlott, mintha egy darabra véletlenül rányitották volna az ajtót, majd bő egy óra múlva csendben újra visszazárnák. A lakásszínházi miliő nem kényszerített zavaró kompromisszumokat a megvalósításra, annak ellenére nem, hogy Winnie (Nádasy Erika) szerepe szerint derékig, később nyakig a földbe ásva játszik.    Winnie derűvel viseli sorsát (állapotát?), miszerint egyre nagyobb része kerül ki a napfényből a nyirkos mélybe. Napi rítusai kitöltik életét, élvezi a napot, a mindennapokat. Nem maga miatt aggódik, hanem Willie (Szegvári Menyhért) miatt, aki kopasz fejét zsebkendővel és kalappal is védi az expozíció ellen, és akit külön kell instruálni arra, hogy a napfény elleni menedékül szolgáló kunyhójába farral menjen be, mert különben nem tud előbújni többé.    De a becketti szöveget akár úgy is lehet értelmezni, hogy Winnie eszelősen kétségbe van esve helyzetük miatt, amelyből nincs kiút, és még a pisztolyban, amire nem hat a gravitáció és mindig a táska tetején bukkan fel, is csak egyetlen golyó árválkodik, ami kettőjük számára nem nyújthat menedéket. És így tovább. Minden kétértelmű, minden abszurd, minden vendég más darabot lát Beckett eredeti szándéka szerint, amit Szegvári messzemenőkig tiszteletben tart, nem redukál áthallásokat, többértelműségeket. Nádasy Erika érzelmekkel teli játéka nem rombolja le a szikár, cinikus szöveget, hanem még egy csipetnyi lelki segítséget is ad a befogadónak megbirkózni a felfoghatatlannal.    A Földszint 2. kinyitotta kapuit. A színházi büfében (konyha) került sör, bor, pálinka és legényfogó leves az asztalra. A premieren megjelent számos városi notabilitás, színházszerető egri polgár, akik élvezhették Szalóczy Géza kifinomult házigazdai erényeit, testközelből tapasztalhatták az alkotók vívódásait.    Érdemes betérni péntekenként a Széchenyi utca 44. fsz. 2.-be, ahol a független civil társadalom egy apró darabja türemkedett ki a megoldásokat máshol keresők táborából.    A Földszint 2-őt eltartani nem kell, magunkhoz ölelni annál inkább. egriszin.hu

PLAKÁT - EGRIPROGRAMOK.HU 2011.11.11.
egriprogramok.hu

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ LAKÁS - PÉCSI EST 2011.11.10.
Színház az egész világ – miért ne lehetne tehát színház a földszint kettőben? Két egri színházi ember, Nádasy Erika színművésznő és Szegvári Menyhért színházrendező rendhagyó és ígéretes kezdeményezéssel várja a város színházat szerető közönségét.    A lakásszínház ötlete egy internetes portál hozzászólásai között bukkant fel, és kreatív választ ad a kortárs magyarországi színház strukturális eredetű problémáira: a pénztelenségre és a fennmaradásért vívott küzdelemben – elsősorban vidéken – óvatosan elszürkülő kínálatra. A játéknak egy magánlakás ad otthont, ahová egyszerre negyvennégy vendég fér be. Valóban vendégekről van szó, mivel az előadások ingyenesek, s még egy kis testi-lelki harapnivalóval is szolgálnak a szeánszokon, melyeket ki-ki ereje és kedve szerint támogathat, ha elnyerik tetszését.    Elsőként Beckett Ó, azok a szép napok című drámája kerül terítékre, november 11-én, s ezzel reméljük, útjára indul valami új és előremutató. Hiszen – ha van jó színész, ha van jó darab, ha van lelkesedés és értő közönség – a színház bárhol létre jöhet. Akár a földszint kettőben is…   pecsiest.hu

Ó, AZOK A SZÉP NAPOK! SZÍNHÁZAVATÓ BECKETT-PREMIER EGERBEN 7 ÓRA 7 2011.11.09.
November 11-én, pénteken este 7-kor mutatja be első előadását a frissen alakult egri civil színház, a Földszint 2. A színház csak formailag civil, alkotói az egri színházi élet meghatározó művészei, Nádasy Erika Domján Edit-díjas színésznő és Szegvári Menyhért Jászai Mari-díjas színész-rendező.    A lakásszínház műfaját Egerben meghonosító minitársulat elsőként Samuel Beckett Ó, azok a szép napok! című darabját mutatja be, decemberben pedig Parti Nagy Lajos Ibusár című huszerettjének monodráma-változatát állítják színpadra, amelyet a szerző annak idején Nádasy Erika felkérésére készített. Parti Nagy Lajos egyébként már jelezte, hogy szeretne részt venni valamelyik előadáson. Az érdeklődésre jellemző, hogy a színház első néhány előadására már nincs szabad hely, csak decemberre lehet helyeket foglalni. „Nem könnyű a helyzet, hiszen a szervezést is mi magunk csináljuk, nem áll rendelkezésre profi apparátus. Azonban bízunk a civil szerveződésben, az emberi kapcsolatokban. Sokan jelentkeztek, hogy szívesen segítik munkánkat. Minden biztatás nagy erőt ad a továbbiakhoz, és jelzi: van igény az effajta alternatív kezdeményezésekre” – mondja Szegvári Menyhért, aki a kétszemélyes Beckett-darabban színészként is fellép a Földszint 2. előadásában.    „Ez a színházi forma minden értelmében civil kezdeményezés – hangsúlyozza Nádasy Erika. – Nem nézőket toborzunk, hanem vendégeket fogadunk. Belépti díj sincs, a végén a vendégek hozzájárulhatnak az est – és a jövendő alkalmak – költségeihez. Bízunk abban, hogy a rendszer önfenntartóvá képes válni, és az emberek szívesen járnak majd hozzánk, nem fogyasztani, hanem használni a kultúrát, és beszélgetni róla az előadások után. Hiszünk abban, hogy a színház az emberi párbeszéd terepe, hogy egy előadás azért jön létre, hogy az ember magáról és környezetéről megtudjon dolgokat, hogy a színház segítsen élni. Úgy gondoljuk, hogy erre áldozni akár pénzt, akár időt, akár energiát, az a legjobb, és talán furcsa így fogalmazni, de a legtöbb hasznot hozó tevékenység – természetesen nem anyagi, hanem emberi értelemben.”    A színházavató előadás dramaturgja, Jónás Péter Beckett drámájának különlegességét emeli ki: „A küzdelmet látjuk, az köt le, tart izgalomban, azzal érzünk együtt. És Beckett úgy írta meg, hogy ez a küzdelem nem csak a szerepé – a színész küzdelme (a kevés eszközzel, a sűrűséggel, a korlátozottsággal, a többletjelentésekkel) egybeesik a szerepbe írt küzdelemmel. Ettől ez megsokszorozódik. Szép lesz” – mondja a készülő produkcióról. Szegvári Menyhért hozzáteszi: „Beckett legtöbb mondatának többszörös jelentése van. Hogy lehet mindet egyszerre kifejezni, megmutatni? Sehogy. Mondani kell és kinyitja magát. Ilyet még nemigen tapasztaltunk… ideje volt. Most, hogy a saját kedvünkből és kedvünkre játszunk, megtehetjük, hogy ismeretlenebb területekre tévedjünk.”    A Földszint 2. színház péntek esténként tartja előadásait, a Széchenyi utca 44. szám alatt, a földszint 2. számú lakásban. A színház minden értelemben nyitott: az interneten az alkotók naplót vezetnek, megosztva gondolataikat a készülő előadásról és a próbákról. Várják más produkciók jelentkezését is, amelyek szívesen megmutatnák magukat a közönségnek egy lakásszínházban. Terveznek felolvasó előadásokat, irodalmi esteket – még nem, vagy keveset publikált helyi (és nem helyi) költők, írók részvételével – és közönségtalálkozókat is.    A Földszint 2. a közeljövőben be szeretné mutatni Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról című monológját, Matei Vişniec: Panda című színművét, Pam Gems: Piaf és Willy Russel: Én, Shirley című monodrámáját. 7óra7.hu

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk