Jöttek segítők díszletet készíteni, szabni-varrni, világosítani és hangosítani, kelléket gyűjteni. Egyelőre úgy tűnik, hogy működni fog. Nagyon vékony pallón táncolunk. Van egy lakás és van az írott szabad tér! Hogyan lehet mindkettőt hitelesíteni, ez a kérdés. Lehet, hogy mégiscsak lehet.

(A fotókon - lásd: Menü - Képek! - az első díszletszerelés és a próbák néhány pillanata látható. Segítőinkkel: Húros Ancsával (Húros Annamária), Irénkével (és az ő mindig kéznél lévő varrógépével), Csabával (Szarvassy Csaba Zsolt), (Szilágyi) Lacival, (Protovin) Pistával, Lukács Lacival.  Köszönet nekik!)

   Persze még messze a vége. Szerencsére. Mert az anyag (a darab) ennél is nehezebb dió. Minden mondatért, minden szünetért, minden gesztusért külön-külön meg kell küzdeni. Naná, hogy nem lehetett a szövegből húzni! Két szót, ha ki tudtunk…és azt is csak cserélni, mert úgy gondoltuk, hogy azokban a fordító hibázott.
   Ördögi ez a fickó (Beckett)! A legtöbb mondatának többszörös jelentése van. Hogy lehet mindet egyszerre kifejezni, megmutatni? Sehogy. Mondani kell és kinyitja magát. Ilyet még nemigen tapasztaltunk… ideje volt. Most, hogy a saját kedvünkből és kedvünkre játszunk, megtehetjük, hogy ismeretlenebb területekre tévedjünk. Talán Visky András Alkoholistákja rímelt erre a többsíkú gondolkodásmódra leginkább (a mi praxisunkban). Ez még nehezebbnek tűnik. Itt nincs történet se! Sőt, a szerző elveszi a színész testének nagy hányadát, csak bizonyos részeit engedi működni, egy koponyát hátulról, egy kezet, szájat, szemet!... ennyi! Hogy lehet ennek ellenére totálisan létezni?
  Alig van nem megtört mondat, alig van töretlen gesztus. Mintha párhuzamosan, de felváltva működne a gondolat és a cselekvés. Igazi koordinációs gyakorlat, csak nagyon fárasztó, olyan koncentrációt igényel, hogy kiszikkad utána az agy.
   Summa summárum, jól „beválasztottunk” ezzel a művel! Dehát, így szép!

Nádasy Erika, Szegvári Menyhért  2011. október 26.