Nagyszerű, felemelő érzés volt (február 10-én), zsúfolt ház (mintegy 50 ember) mellett megnézni VÁRNAI SZILÁRD színművész és CZEIZEL  GÁBOR rendező előadását, „A magam asszonya vagyok” című monodrámát a Földszint 2. Színházban!
  Nem csak azért, mert egy nagy tehetségű (bár idehaza kevésbé ismert) színművészt láthattunk brillírozni, aki felmutatta a szakma minden csínját-bínját, az átváltozás gyönyörűségét, a koncentráció és felszabadult játék minden elemét, mindezt 130 percen keresztül, egy pillanatra sem hagyva ellankadni a rövidebb előadásokhoz szokott nézőket, humorral, drámai erővel, és érzékeny, finom ízléssel, hanem, mert ezekért az órákért érdemes élni.  Amikor szórakozni és elgondolkodni emberi sorsunkon, történelmünkön egyaránt lehet és érdemes. Ritkán látni ennyire, minden ízében kidolgozott, mélyen értelmezett színházi előadást. Ezért éri meg színésznek lenni, a mai színházi világ sanyarú helyzete ellenére, és ezért érdemes színházat „gründolni”, még ha az pusztán egy lakás néhány négyzetmétere is. Sajnálhatja minden színházszerető egri polgár, aki most nem láthatta. Reméljük, módunk lesz ismét idecsábítani őket, tekintet nélkül szegényes lehetőségeinkre.
  Két dolog biztos. Két hét múlva (február 24-én) VÁRNAI SZILÁRD ismét köztünk lesz, immár, mint a KoMóD Színház rendezője, a „Kéretik elégetni” című (szintén amerikai), többszereplős dráma bemutatója alkalmából. Én, a tegnapi élmény miatt, biztosan jelen leszek, és ajánlom mindenkinek, aki teheti, nézze meg, már csak abból a kíváncsiságból fakadóan is, hogy mint rendező, mit képes még adni nekünk.

Köszönjük Szilárd, köszönjük Gábor! Viszontlátásra nálunk!

Szegvári Menyhért

2012.02.11.