Azt gondolom, rendkívül hasznos dolog vendégjátékok szervezése és bemutatása (lakás)színházunkban. Tulajdonképpen az a „kényszer” szülte a gondolatot, hogy tudtuk, arra nem lesz elég a nyugdíjunk és a nézők segítsége, hogy rendszeresen új bemutatót csináljunk a városban élő színészekkel. Ráadásul azt is érzékelnünk kellett, hogy a (most már) városi színház vezetése nem nézi jó szemmel, ha valaki – akár csak nézőként is – hozzánk jár. Az okát nem tudjuk, csak sejtjük. (De ez nem tartozik ide. Tudomásul vesszük.)
Sokkal fontosabbnak tartom, hogy amit ezzel „veszítünk”, a vendégjátékokkal „visszanyerjük”! Megismerhetünk olyan alkotásokat, melyeket nincs módunk, és az itt élőknek sincs módja, lehetősége megismerni bemutatásuk helyén, sőt olyan művészeket is, akiket, vagy nem ismertünk eddig, vagy régen láttunk. (Az elsőre Holler Márta, Várnai Szilárd, Andresz Kati, az utóbbira a Feledi János-Barta Dóra-Kulcsár Noémi-Horváth Zita által alkotott „Idők folyamán” című előadás a legjobb példa.)
Ezek által „becsempészünk” Eger kulturális életébe olyan értékeket, amiket az ország más részén mások élvezhetnek. (Azt is reméljük, hogy hazánkon kívül született alkotások bemutatására is lesz - egyszer majd - módunk.)
Nagy öröm számomra, hogy egyre többen jelentkeznek előadásokkal, „versszínházi” produkciókkal mind helybéliek, mind innen távolabb élők és alkotók.
Ahogy hallom, olvasom, egyre másra alakulnak az országban az un. „lakásszínházi formációk”. Ez is jó. Fontos, hogy beszéljünk magunkról, beszéljünk egymással. Vitatkozzanak az előadások! A néző mindezzel csak nyerhet!
Írásom apropója, hogy február 24-én, pénteken látjuk vendégül a budapesti KoMoD Színházat, Lanford Wilson: KÉRETIK ELÉGETNI című darabjával.
Márciusban pedig, a fentebb már említett, táncszínházi előadást.
„Kéretik megnézni”!
(Kéretik elégetni - video-részlet YouTube oldalunkon!)
Szegvári Menyhért
2012.02.23.
|